Ennek a mondatnak most három pontot tettem a végére, de akár egyetlen pontot is tehettem volna, vagy felkiáltó jelet, vagy akár kérdőjelet. Mindegyiknek más és más a jelentése. A tapasztalatom az, hogy igen ritka kivételtől eltekintve a legtöbb embernél ennek a mondatnak a végén kérdőjel van. Jó nagy! Miért is? Mert mindenki meg akar felelni valakinek, valaminek, valamilyen társadalmi elvárásnak, vagy csak szimplán olyan feltételekt szab a "valakinek lenni-vel" szemben, hogy soha nem fogja felismerni, hogy ő már valaki. Onnan fentről meg már nem tud visszajönni, hogy élvezze a tömjénezést,...

  Életünk során legalább egymilliószor feltehetjük magunknak a fenti kérdést. A gond csak az, hogy nem tesszük... Ha egyszer tényleg megtennénk, vajon hogyan hatna ránk a válasz? Sokszor talán sokkosan... Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy kialakuló párkapcsolat elején hagyjuk, hogy a lila köd szálljon a fejünkre, agyunkra és a mélyebb rétegekben található agytekervényeinkre, azaz eszünkbe sem jut, hogy azt a feni, olykor banálisnak tűnő kérdést feltegyük. Minek? - rántunk egyet a vállunkon, szeret, és ez így jó, mert így marad az idők végezetéig... Pedig dehogy! Van példám....

  Nem bonyolult, csak figyeld a következő történetet.... Bódultan ébredtem fel reggel, ezer dolog kavargott a fejemben, de a legfőbb kérdés az volt, hogyan legyek úrrá a kialakult helyzeten. Nem vagyok jól, rengeteg a munkám, kevés a pénzem, a házam nagy, a költségek magasak, elveszítettem a biztonságérzetemet... Talán a legjobb mód, ha mélyen magamba nézek, meditálok, keresem a válaszokat,...mert ugye a válaszok mindig benned vannak. Ott kell keresni, ahol nem is gondolod. Te képes vagy magadba nézni? Képes vagy olyan mélyre menni, hogy meghalld a saját szavad? Elindultam a szokásos...

  Túl egy fárasztó héten, s talán még fárasztóbb két napon, kicsit nyugodtabban, elégedettebben vágok neki az új világnak. Számomra új világ ez, mert képesnek érzem magam arra, hogy felvértezve azzal a sok tudással, amit az elmúl hónapokban magamba szívtam, s amelyet még tovább bővítek majd, hogy egy teljesen más dimenzióból lássam és éljem ezt a világot! Magammal viszem azt a sok erőt és szeretetet, amit az elmúlt időszakban kaptam azáltal, hogy új embereket ismertem meg, tágult a világom, erőt és önbizalmat kaptam. A tegnapi nap eredménye a szeretetnyelv. Nem új keletű a dolog, csak...

    Már csak négy nap! Kibírom, akkor is ha óriás meteoritok potyognak az égből, akkor is, ha közben világvége lesz, akkor is, ha az ég összeszakad a földdel…Kibírom, ha már ezt az elmúlt 7 évet kibírtam… Hogyan kezdődött? Egy csúnya autóbalesettel, amit megúsztam. 2006. május 11-ét írtunk. Interjúra indultam a világ végére, de tulajdonképpen csak Bihartordára akartam eljutni. Péntek volt, és nehéz hetet hagytam magam mögött. Feszült voltam és ideges és fáradt, szerettem volna már túl lenni az egészen. Kivételesen bekötöttem magam, és nem vettem a telefont se a kezembe egész úton....