Blog

2020.05.06 14:33
Napok óta az jár a fejemben, hogy végre újra írnom kellene valamit, valami szépet, felemelőt, ám sokáig nem tudtam túllépni azon, ami most vesz körül engem, másokat, mindenkit, így az írás elmaradt. Eddig. Azzal kezdem, hogy leírom, mi játszódik le a lelkemben, aztán azt is, hogy mit gondolok erről az egészről, hogy tudom kezelni, egyáltalán tudom-e kezelni. Tudom, tudtam... Bár néha azt éreztem, hogy elhagy minden erőm, a gondolataim szétszélednek, s csak egyetlen valami tartja őket össze, az a parányi, sok-sok csáppal rendelkező, pusztító kórokozó, amit koronavírusnak hívnak. A vírus...
2019.07.26 11:07
Milyen is egy összekötözött szárnyú madár? Nézz végig magadon! Pontosan olyan, mint Te. Már rég nem emlékszel azokra az időkre, amikor megszülettél. Akkor voltál igazán szabad. Nem kötött senki és semmi, nem voltak elvárások, nem volt semmi más, csak Te. Szabad voltál, mint az a madár, amelyik vidáman énekel az erdőben, s ágról ágra szállva teszi azt, ami számára a legjobb. Ma már nem vagy szabad, ezernyi dolog köt gúzsba és észre sem veszed. Azt mondod, szabad vagy, mert Te így érzed, hiszen azt teszel, amit akarsz! Persze, az a te dolgod, hogy hogyan is értelmezed a szabadságot, de ha egy...
2019.07.21 18:57
  Olvastam ezt a kifejezést az egyik híres coach interjújában. Megakadt rajta a szemem, rövid, tömör összefoglalás arról, hogy milyenné is lett a 21. század társadalma. Én, én, én és még egy kis én. Olyan kort élünk, amikor semmi más nem számít. Törtető, hatalommániás, szeretet és tisztelt nélküli emberek vesznek körül bennünket. A fejükben csak a pozíciók és a dollárjelek villognak, mert a forint már nem is elég jó. Önös érdekeik miatt átgázolnak embereken, a fejükön taposva kapaszkodnak feljebb és feljebb a ranglétrán. Nincs bennük semmiféle érzés, még saját magukkal szemben sem… Néha...
2019.07.15 07:27
A hajnali napfény beszivárog az ablakon. Csendesen ébresztget, de te még nem akarod kinyitni a szemed. Végre valahára szépet álmodtál, a lelked is mosolyra fakad, és nem akarod elengedni ezt a jóleső érzést, húzod, ameddig csak bírod. Ám az ember életében vannak könyörtelen dolgok, mint például az ébresztő óra hangja, na jó, modern világban élünk, és nem az óra, hanem a telefonod cseng kíméletlenül. Felülsz, és ezzel tova is libben a szép álom keltette lelket melengető érzés. A Nap fénye csalóka, fényes, de még nem melegít, pedig jócskán benne jártunk a nyárban. Fázósan húzod össze magadon a...
2019.07.05 19:47
Elakadtam valahol… Azaz kiakadtam, beakadtam. Már magam sem tudom, csak azt, hogy fáj. Fáj, ha ülök, fáj, ha állok, ha fekszem, ha járok… Valami irtózatos kín, amikor reggel csörög az óra (újabban a telefon), hogy ébresztő, munka van, menni kell. Aztán amikor másznál le az ágyról félkómásan, hogy kibotorkálj az első kávédig, akkor jössz rá, hogy nem működsz. Nem tudsz felülni, mert minden mozdulat fáj, nem tudsz leszállni az ágyról, mert nem hajlik a derekad, hajlik, csak iszonyatos kínok közepette. Felállnál, de az már nem megy, mintegy hajlott hátú százéves néni kecmeregsz le az ágyról,...
<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>