Ahogy én gondolom...

2015.12.07 20:48

Elmondtam, mit gondol egy férfi, elmondtam, mit gondol néhány nő, elérkezett az ideje, hogy azt is leírjam, amit én gondolok.

Nem egyszerű, úgyhogy, ha belekapok egy-egy témába, nézzétek el nekem. A fotókat hosszú oldalakon keresztül lehetne vesézni, a pszichológusok, párterapeuták biztosan sokkal több szempontot találnának, mint én. Azt gondolom, hogy egy randis oldalon mindenki igyekszik a legelőnyösebb oldaláról megmutatkozni, vagy legalább is ez lenne a cél, csak hát nem mindig és mindenkinek sikerül. Az atlétás fotók nem állnak jól mindenkinek, a fürdőnadrágosok sem mindig előnyösek. A sörözős, cigizős képek sem igazán alkalmasak a párkeresésre, hacsak valaki éppen nem ilyen alkatot keres. A selfiek nagyon viccesek, sosem sikerülnek igazán jól, mert az urak nem veszik a fáradtságot, hogy selfie botot használjanak, így aztán több látszik a lakásból, vagy az irodából, olykor a munkahelyi bódéból, mint belőlük. Másrészt a selfie torzít, és éppen a legelőnytelenebb oldalát mutatja be az illetőnek. Ja, és ott vannak a webkamerás képek! Nos, ezeket látva csak a fotó miatt kaphatna tíz év letöltendőt az illető. Amit a legjobban utálok, s azt gondolom, nem csak én, az az, ha adatlapon nincs fotó. Micsoda dolog, hogy ott van, litániákat ír, és nem vállalja fel saját magát? Nem korrekt.

Ha már a litániánál tartunk. Arról már írtam korábban, hogy a bemutatkozó sorokból olykor-olykor egész kis történetek, több tíz oldalas novellák, regények lehetnek. Rövid, frappáns, figyelemfelkető sorok helyett öntömjénezés és elvárás hegyek lesznek belőle. Bevallom, az első 5 sort szoktam elolvasni, ha ettől nem ébred fel az érdeklődésem, akkor tovább is lépek. Némelyek előszeretettel másolnak ki zenéket a youtuberól. Én tudom, hogy sok mindent el lehet mondani dalban, és azt is, hogy nem születik mindenki trubadúrnak, ám mégis úgy gondolom, hogy a zenés bemutatkozást későbbre lehet halasztani. A hölgyek többsége első körben nem arra kíváncsi, milyen zenét szeret a delikvens, hanem arra, hogy milyen ember. A kérkedőket nem szeretem. Akad ilyen is szép számmal. Felsorolja, mit szeret csinálni, s olvasás közben jövök rá, hogy ennyi szabad ideje csak annak van, aki nem dolgozik, mert munka mellett nem igazán lehet mindennap hegyet mászni, túrázni, világot látni, kiállításokra, színházba, moziba járni plusz napi két óra intenzív sportot beiktatni. És még nem is beszéltem a várlátogatásokról, a borospincékről, a barátokkal való lógásról és a focimeccsekről…

Levelek. Néha nagyokat nevetek. Némelyeknek ugyanis kínszenvedés az írás, ennek okán nem is nagyon próbálkoznak vele. Ők a személyes találkozásban hisznek. Na, igen. Azért mégis, előtte nem árt néhány levél, egy-két telefon, hogy valami képet kapjunk az illetőről. A hosszú levelezésekben elvész ez az ember. Ami két három levélváltás után nem megy át személyes találkozásba, az a történet felejtős. A telefon másik műfaj. Lehet valaki nagyon szimpatikus, írhat gyönyörű sorokat, aztán, amikor meghallod a hangját, egy világ dől össze benned. A hang nagyon fontos, sok mindent elárul az illetőről, csak oda kell figyelni. A hang hordozza a személyiségjegyeket. Akadt már néhány randim, és soha nem mentem olyan randevúra, amelyet nem előzött meg egy telefonos beszélgetés. Ha nem tetszik a hang, tudok nagyon udvariasan nemet mondani. A telefonos beszélgetésben is lehet zátonyra futni: amikor beszélgetnél, de igazán nem tudsz, mert a másik nem hagy szóhoz jutni. Csak beszél, csak mondja a maga dolgait, és nem kíváncsi a tiedre, rád. No, annak sem kell többet felvenni a telefont.

Elvárások. Sok van, néha indokoltnak látom, néha nem. A férfiak nincsenek jó barátságban a tükörrel, pedig olykor kellene. Ha ez megtörténne, akkor talán mérsékeltebbek lennének az elvárások is. Kezdjük a korral. Nincs semmi bajom, ha egy férfi sokkal fiatalabb hölgyet szeretne magának, különösen akkor, ha tisztában van saját magával, a saját képességeivel. Ez a helyzet mindenki számára elfogadható, ám az már kevésbé, ha egy hölgy alakít ki kapcsolatot egy nála jóval fiatalabb férfival. A celebeknél még ez is elfogadható. Csak azt nem értem, hogy egy átlagembernél, átlag nőnél, miért is nem. Az a tapasztalatom, hogy a nagy átlag azért tisztában van azzal, hogy mit jelent egy sokkal fiatalabb pár. A generációs különbségeket, a gondolkodásbeli eltéréseket igen nehéz áthidalni, és valljuk be, csak nagyon ritkán működik jól egy ilyen kapcsolat. A korban egymás illő embereknél ezek nem okoznak problémát.

Testalkat. Húúúú, ez egy nagyon jó téma. Szerintem ez is több misét is megérne, de én nem akarom nagyon ragozni. Továbbra is ajánlom a tükröt mindenkinek, meleg szeretettel. Még magamnak is. Nagyon kritikus tudok lenni.  Amikor viszont a szemszínt is kikötik, ott elgondolkozom. Szóval nekem csak a barna szeműek írhatnak, vagy a zöldszeműek.

No, ez már súrolja a hülyeség határát.