Álom, képzelet...

2013.05.03 12:12

Ott állt az udvar legtávolabbi pontján a kőkorlát mellett. A tájat bámulta, az égig érő fákat, a lankás dombokat, a hosszan elnyúló szőlő ültetvényeket  és a dombok alján kéken csillogó tengert. A reggeli napfény betöltötte az egész vidéket, aranysárga lett a homokos vidék, élénk zöldek a növények. Tudta, hogy hamarosan tikkasztó hőség lesz. Júliusban nem ritka. Délben megáll az élet és csak késő délután telik meg a vidék újra lármás emberekkel. Még jó, hogy nincs túl közel a város. A kis szálloda, amit megvett egy éve, a toszkán vidék egyik gyöngyszeme. A Villa Cortona a szőlőhegyek és a búzamezők találkozásánál állt egy szirten. Égig érő jegenyék vették körül. A hatalmas kőház méltóságteljesen nézett körbe a vidéken, uralta azt. Közel volt a tenger és néhány kisebb falu... Ezért döntött úgy, hogy megveszi, feladja életét, országát, s odébb költözik. Nagy elhatározás volt, de megtette, mert nem bírt ott maradni.... A szíve üldözte el.

A pénz egy ideje nem volt akadály. Azt tehette, amit és ahogyan akart. Így hát fogta a két barátnőjét, kocsiba ültek és kétheti barangolás után megvették a szállodát. Összedugták a fejüket, aminek meg is lett az eredménye. A Villa Cortona folyamatosan teltházzal működött. Mindenkinek megvolt a dolga... Az övé az volt, hogy kapcsolatokat építsen, így sokat volt úton Európa különböző országaiban. Kiállításokra járt, promóciós anyagokat készített, és ő volt a lelke a szállodának. Egyik barátnője a konyhát vitte, a másik a pénzügyekkel bajlódott. Vita soha nem volt közöttük.

Körbenézett újra, élvezte ezeket a reggeleket. Lement az istállóhoz, ahol már várta Villám, a fekete kanca. Csak félórája volt a szokásos egy helyett, mert reggeli után Genfbe kellett indulnia. Szeretett autózni, bár nehezen szokta meg, hogy az olaszoknál mindig minden út tele van. Lovaglás után közös reggeli a lányokkal, aztán mindenki ment a dolgára. Délután ötre várták Genfben. Úgy tervezte csak másnap jön haza, kicsit szétnéz, ha már ott van, és banki ügyeket is intéznie kell.

A lova virgonc kedvében volt. Szinte szárnyakat kapott, amikor vágtára fogta. Félóra alatt mindketten elfáradtak. A lányok a teraszon várták a reggelivel.

- Kész a kávéd! Hányadikat iszod már? - kérdezte a szőke barátnő.

- Második, ittam egyet mielőtt lementem lovagolni. Gino elkészítette, lájtosan, ahogy meghagytad neki. Szóval nem megyek a falnak a kávétól, ne aggódj! 

Oka volt a mondatnak. Amikor eljöttek hazájukból nagyon sok kávét ivott. Folyton ideges volt és feszült, nem találta a helyét. Sokszor kapott sírógörcsöt, aztán, ahogyan telt az idő, sokasodtak ez elfoglaltságok, újra magára talált. Azért a barátnői árgus szemekkel figyelték még most is. Valami olyat hagyott ott, ami egy életre szólt, ami meghatározta az életét, a napjait, a boldogságát. Feladta a küzdelmet. Vesztett. 

- Mikor indulsz? - kérdezte a vörös hajú.

- Tízkor tervezem, és csak holnap jövök - mondta.

- Magyar vendégeink is lesznek, két csoport, egy hétig. Egyik csoport ma jön, a másik holnap. Hat-hat fő - mondta a vörös, bár tisztában volt vele, hogy ő mindenről tud, hiszen a vendégekkel közvetlenül ő foglalkozott.

- Tudom, István tájékoztatott. Meghagytam neki, hogy mindkét csoport kapjon meg minden szolgáltatást térítésmentesen - mondta. 

- Nem lenne jobb, ha pár napra átmennél Párizsba a lányodhoz? - bár egyikük kérdezte, mindketten kíváncsiak voltak a válaszra. Egyik csoport tagjait ugyanis nagyon jól ismerték mindannyian. Különösen egy valakit. Úgy gondolták, az lenne neki a legjobb, ha nem lenne ott.

- Nem, szembe kell néznem vele. Holnap hazajövök - jelentette ki.

A genfi út nagyon fárasztó volt. A nap ezerrel sütött, még a hegyek között sem húzódott vissza. Ha megállt egy kicsit és kiszállt a klímás autóból, szinte mellbe vágta a meleg. Nem a tárgyalás járt a fejében, hanem a vendégek, akik ma érkeznek. Eljátszott a gondolattal, hogy talán mégis jobb lenne Párizsba menni... Aztán elhessegette, nem futamodik meg... Hazamegy. Ez az ő szállodája, az ő élete, joga van ott lenni. A másik csak vendég, fizet azért, hogy ott legyen, ő pedig elkerülheti, ha akarja. Eldöntötte, hazamegy, ha végzett. A lányok hívták az úton többször is, megérkezett az egyik társaság. Ideges lett. Szóval megjött, és persze gőze sincs arról, hogy ez az ő szállodája... Nem baj. Bár a lányokat ismeri. Következtethet. Különben is eltűnt a városból, az országból, biztosan tudja, hogy nem él már ott... Ezernyi gondolat kavargott a fejében. Aztán begurult Genf üzleti negyedébe, és egy időre megfeledkezett a nyomasztó érzésről. Időben odaért. Várták. A tárgyalás két órát vett igénybe, a bankot már nem tudta elintézni, tehát mindenképpen maradnia kellett. Előnyös szerződést kötött: házat vett a szállodától nem messze. Vágyott arra a házra, bár a szállodában saját apartmanja volt neki is és a barátnőinek is. Kellett egy ház, ahová csak a család és a közvetlen barátai mennek.

Ebéd után indult vissza. Úgy számolta, hogy hat órára otthon van. Még magasan járt a nap, amikor megérkezett. Gino szaladt elé, amikor meglátta begördülni a fehér BMW-t a felhajtón. Kiszállt, átadta a kulcsot a fiúnak. Kivette a táskáját és elindult fel a lépcsőn. Nem látta a férfit, aki a terasz korlátjánál állt. Nem látta, hogy a meglepetéstől a férfi remegni kezdett, s képtelen volt megmozdulni.

A személyzet azonnal körbefogta, elmondták mi történt, ki érkezett meg, közben a lányok is előkerültek. A teraszon álló férfi még inkább meglepődött, amikor a három nőt együtt látta. Álmában sem gondolt arra, hogy egy eldugott kis vidéki toszkán szállodában éppen azzal a nővel találkozik majd, akinek az emlékétől képtelen megszabadulni. S az azóta fáj, amióta a nő kilépett az életéből... És most ott volt, ott állt előtte, szebbnek látta, mint valaha... Nem lehet tévedés, hiszen a két barátnőt is jól ismeri, ők nem sokat változtak, ellenben Ő vékony, törékeny nő lett....

- István! - szólt oda a nő szálloda igazgatójának. - Van még szabad szobánk?

- Nincs asszonyom! - jött a válasz. - Két hétre előre egyetlen szabad szobánk sincs. Autónk viszont kevés lesz, ha a szálloda autójával szeretnének közlekedni a vendégek.

- Hozasson, ha szükséges! - aztán a lányokhoz fordult. - Együnk valamit, mert éhen halok. Dél óta nem ettem semmit. Aztán megyek lovagolni....

- Este party lesz, úgyhogy inkább pihenj, mert ott kell lenned... és ... - nem fejezte be a mondatot, mert észrevette a férfit, amint közelebb lép... Ő is meglátta, érzések sokasága lepte el, ideges lett, aztán hirtelen nyugalom szállta meg, elvörösödött, majd elsápadt... mindezt olyan hirtelen, hogy saját maga is alig fogta fel... 

 

Álmok... képzelet? Mi a különbség közöttük? Olykor nagyon vékony a mezsgye. Azt mondják, az álmok a jövőt mutatják meg... Melyik jövőt? És addig? Megint egy csomó kérdés. A válaszok ott vannak legbelül. Éppen tegnap beszélgettünk arról, hogy, ha valami nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk, ahogyan elképzeltük, ahogyan megálmodtuk, akkor a hiba bennünk van. Ott kell keresni. Egyik barátom fogalmazta meg egyszerűen: ha nem találod valamire a választ, állj szóba MAGADDAL és megkapod. Ha mindannyian meghallanánk saját szavunkat, akkor kicsit más lenne ez a világ. Több lenne, jobb lenne... Érdekesebb és szebb lenne...