Az első benyomás

2016.01.13 20:46

No, ezt a fél mondatot többféleképpen is lehetne értelmezni… Ez esetben azonban kifejezetten két ember első és megismételhetetlen találkozójáról van szó. Miért megismételhetetlen? Hát azért, mert azt az érzést, amit akkor érzel, amikor életedben először látsz valakit, soha többet nem tudod újra átélni. Sok ilyen első találkozásnak kellene lenni, mint az 50 első randi című filmben. Filmen jópofa, a valóságban azonban katasztrofális lenne.

Ott áll veled szemben. (Itt nem taglalnám külön a női, külön a férfi szerepeket, hiszen nagyjából mindenki ugyanazokkal az érzésekkel, gondolatokkal megy oda.) Levelezés megvolt, fotócsere is, telefonok is voltak, a randi helyszínét is tisztáztátok, s most ott áll előtted. Legalább olyan kíváncsi, mint te, s legalább annyira van zavarban, mint te. Mi sül ebből ki? Két kíváncsi, zavart ember… Valljuk be, bármennyit leveleztünk, telefonáltunk, nézegettük a másik fotóját, akkor is érhetnek meglepetések bennünket, mert mindenki a másikról valamilyen képpel érkezik meg a találkozóra. Ez a kép a levelezés, a telefonos beszélgetések alkalmával alakul ki, akaratlanul is. Nagy baj akkor van, ha a valóságos személy és a fotókon látott személy között még csak nyomokban sincs hasonlóság… Az első pillanatban elszenvedett csalódás pedig rányomja a bélyegét az egész találkozóra. Kitörölhetetlen és feloldhatatlan nyomokat hagy. Hiába volt jó a fotó, hiába tetszett a hangja, a megismert tulajdonságai, az első, képileg szerzett benyomás – ha nem azt kapod, amit vártál –, gyakorlatilag törli az összes addigi kellemes tapasztalatot.

A ruháról nem szabad megfeledkeznem. Mindenkinek megvannak a sztenderdjei, és minden életkornak megvannak a maga trendjei. Mi több életkor szerint, foglalkozás, képzettség, feltételezett intelligencia szerint is elvárunk valamiféle ruházatot. Ezeket azért elég jól be lehet lőni. Van, akinek tetszik a szakáll és a toprongy, másoknak a „cicivillantó” stílus jön be a leopárd mintával, megint mások a street style-t kedvelik vagy az elegáns egyszerűséget. Nagyon ember- és ízlésfüggő, nem lehet meghatározni. azt viszont igen, hogy mindig a magunkhoz hasonlót keressük, s a toleranciahatár itt igen szűkre szabott. Az öltözködés megítélése is az első benyomás része. Hiába mondjuk azt, hogy nem a ruha teszi az embert! Dehogynem! Nagyon is! Hiszen, az az első, amit szemügyre veszünk egy vadidegen emberen.

Aztán van az az eset, amikor „képileg” stimmel a két ember, azt kapták, amit vártak, a hölgy is az, aki a képen volt, az úr is, akinek mutatta magát. A következő buktató lehet a hang. Nagyon sokan beszéltek a hang és a külső megjelenés összhangjáról. Legtöbbször a randizók fejében dől el, hogy az adott külsőhöz tudják-e párosítani a hangot.

Ha fennáll a disszonancia esete, akkor nincs mit tenni, ennek a randinak is annyi.

Lehet, hogy a partner nem szól, de nem érzi magát kényelmesen. Hadd jegyezzem meg, hogy a telefonok torzítanak egy kicsit, ámbár sosem annyira, hogy egy kellemes baritonból vagy egy lágyan csengő női hangból cérnahangú, agysejtölő, visító hang legyen.

Ez adja az első benyomást. Ha innen túljutnak a felek, akkor van remény arra, hogy egy kávézóban, cukrászdában időt szánjanak egymásra, s kicsit közelebbről is szemügyre vegyék a másikat. Mondjuk a szemébe nézzenek, megnézzék a kezét, netán az egész alakját megbámulják… Az is elég beszédes, ha hamar vége van a randinak, és az is, ha még órák múlva is amellett az egy kávé mellett üldögélnek a felek.

Tuti recept erre sincs, mert minden ember különböző, és kölönböző képpen reagál bizonyos helyzetekre. Tudom, hogy az első benyomást nem lehet másképpen kivitelezni csak személyes találkozóval. A levelezés és a telefonos beszélgetések során viszont több olyan apróságot meg lehet tudni, amelyek aztán a későbbiekben nem okozhatnak kellemetlen meglepetéseket.