Az első randi

2016.01.03 09:33

„Jaj, úgy izgulok! Ma lesz az első randink!” – teljesen rendjén van, ha harmincakárhány vagy ötvenakárhány évesen is izgalommal várod a randit. Találkozni az ismeretlennel, szemtől szemben állni azzal, akivel leveleztél, akit lehet, hogy már a skypon láttál, a hallottad a hangját a telefonban…

A telefon. Itt álljunk meg egy pillanatra. A telefon, a hang fontos, egy telefonbeszélgetés mindenképpen előzze meg a személyes találkozást. A hang az emberi psziché lenyomata, minden benne van, amit tudnod kell a másikról ahhoz, hogy találkozz, vagy ne találkozz vele. Milyen a hangszíne, milyen az orgánuma? Visít-e a telefonban, harsány-e? Szívesen hallgatod, vagy a frász tör ki tőle? Látsz egy nagyon jóképű férfit, de elég, ha csak szimpatikusnak találod, a paraméterei éppen megfelelnek, aztán, amikor meghallod a hangját egy Eiffel toronnyi világ dől össze benned. Ugyanígy van ez az uraknál is. A természetes női hangot keresik, dallamosat, kedveset, vidáman csilingelőt. A szétbagózott, rekedtes hangtól a hideglelés lesz úrrá rajtuk, a vékonyka sipítozós hanggal pedig a világból ki lehet őket kergetni. Naná, hogy nem akarja azt hallgatni egy életen át. A hang adottság, velünk született, de tudjuk kordában tartani,változtatni, a harsányságát lágyabbra venni… Sokszor gondolom azt, hogy a férfiak nem foglalkoznak a saját hangjukkal, de fontos nekik a másiké. Pedig kellene!

No, ha ezen túl vagyunk, és minden klappol, akkor mégis csak jöhet az az első randi. Hol legyen? Nagyon sokan elég merészek és azonnal azzal a kérdéssel indítanak, hogy „nálad vagy nálam?” Ha csak az a cél, hogy gyorsan ágyba bújj valakivel, akkor az a te döntésed… Ilyen is van! És ezzel együtt ebben a konstellációban, ezer veszély fenyeget, ha nő vagy akkor is, ha férfi vagy akkor is. Váltottál vele 10-20 levelet, beszéltél vele telefonon négyszer-ötször – ne mondd, hogy ismered, mert nem igaz! Magadat csapod be. Odamenni egy vadidegenhez, aki lehet, hogy neked a legszebb arcát mutatta, de egészen más ember… És mi van, ha a nő sem az, akinek mutatta magát? A megerőszakolásra, a kirablásra is volt már számtalan példa a történelemben. Nem riogatni akarlak, csak arra szeretném felhívni a figyelmedet kedves Nő és Férfi társam, hogy figyelj oda. Szélhámosok mindkét oldalon vannak.

Az első randi mindig nyilvános helyen legyen. Parkban, kávézóban stb., ahol többen vannak. A férfiak gyakorta felajánlják, hogy érted mennek, mondd meg hova. Ne tedd! Menj egyedül, hagyd meg magadnak az önálló távozás lehetőségét! Kávé, tea, egy pohár bor, netán vacsora? Először inkább csak lájtosan, a beszélgetés legyen fontos, a másik megismerése, ami persze nem egy alkalmas dolog, de legalább lesznek információ morzsáid, amit hozzáteszel ahhoz, amit már eddig is tudtál.

Azt mondják az „okosok”, hogy a személyes találkozáskor az első másodpercek döntenek. Arról, hogy szimpatikus-e a másik személyesen is, mindenképpen. Ám én azt gondolom, a többihez idő kell. A „kémiához” is. Mindenki azt várja, hogy találkozik a másikkal és majd szikrák röpködnek jobbra-balra, szikrázó tűzijáték kápráztatja el a körülöttük lévőket… Most illúzió romboló leszek: bármennyire is vonzódik egymáshoz két ember, ez nem fog megtörténni. Sokszor érezhető feszültség a levegőben, egyfajta vibrálás, amit mások is észrevesznek, de leginkább csupán az a két ember érzi, akik szemben állnak egymással. A kémiáról majd később…

„A parkban beszéltük meg a találkozót. Én jobban szerettem volna egy kávézót, cukrászdát vagy ilyesmit, hiszen egy légkondis helyen kényelmesebb beszélgetni, mint a hetven fokos parkban. Dög meleg volt délután négykor.  Oké, legyen séta, ha már ezt akarja, s azt gondoltam, hogy legalább lesz annyi esze, hogy hozzon két palack vizet. Nem volt. A randi nagyjából tizenöt percig tartott” – mesélte Lilla.

„A helyet és az időpontot ő választotta. Hagytam, mert tetszett. A beszélgetéseinkből arra követeztettem, hogy két lábbal jár a földön, értelmes, okos nő. A város legpuccosabb éttermét választotta, úgy jelölte meg az időpontot, hogy vacsora legyen belőle. Kicsíptem magam, mint Sz… Pista Jézus neve napján, még egy szál virágot is vettem. Ott álltam az étterem bejáratánál, amikor odalibegett egy enyhén szólva kurvás kinézetű hölgy. A leopárd mintás ruhától és a platformos, szegecses cipőtől kivert a víz. Átfutott az agyamon, hogy illik, nem illik, bunkóság nem bunkóság, én ezzel a nővel, ide, be nem megyek…” – Géza nevetve mesélte el a történetet, megjegyezve, hogy soha többet nem hagyta, hogy a hölgyek mondják meg, hol legyen a találkozó.

Törekedjünk arra, hogy az első találkozón semmiképpen ne hozzuk kellemetlen helyzetbe a másikat. Beszéljük meg jó előre, milyen helyzet az, amelyikben mindketten komfortosan érezzük magunkat, de ugyanakkor benne van a gyors és könnyű távozás lehetősége is, ha valami mégsem úgy alakulna, ahogyan azt elterveztük. Én azt gondolom, az udvariasság azt kívánja, hogy legalább 10-15 percet töltsünk el a másikkal, s közben nagyon udvariasan meg lehet, sőt meg kell mondani, hogy ha nem éppen erre számítottunk, nem ezt vártuk.

A másik eset, amikor három óra elteltével sem az idő múlásával foglalkozunk, hanem a másikkal, akkor megvan az esélye egy következő randinak…