Egyenjogúság

2015.11.30 19:24

Hangoztatjuk, de nincs. Ha csak a munkahelyeket vesszük, akkor egy nőnek kétszer annyit kell dolgoznia, hogy bizonyítsa, ér annyit, mint egy férfi, néha többet. Sokkal kevesebb nő tölt be vezetői pozíciót, mint férfi, sokkal kevesebben ülnek a döntéshozó helyeken, mondjuk a honatyák között. Sorolhatnám még, hogy hol vagyunk kevesebben… Vannak női szakmák és vannak férfi szakmák, és vannak elnőiesedett szakmák és elférfiasodott szakmák. Ezekről is regényt lehetne írni, ám most nem igazán ez a téma.

Egy dolgot mindkét nemnek el kell fogadnia. Másképpen vannak összerakva a nők és a másképpen a férfiak. A kettő pedig jól kiegészíti egymást. És vannak dolgok, amiket a nők a férfiak nélkül is remekül meg tudnak oldani, és bizonyos témakörökben a férfiak is elboldogulnak a nők segítsége nélkül.

A párkapcsolat viszont alapvetően a férfi és a nő kapcsolatán alapul. (Nem térnék el más irányba, ha nem baj.) Szóval, nekem nem nagyon tetszik, hogy az élet egyéb területein kialakuló „egyenjogúság” a párkapcsolatban is erősen kibontakozni látszik. Én nem azt mondom, hogy az alá-fölérendelt viszonyt kell visszahozni, mert annak sincs semmi értelme, de valahol mégis a tradíciókra kellene építeni. Még tíz-húsz évvel ezelőtt is férfi tudta egy férfi, mi a dolga. Még tudta, hogyan kell udvarolni, hogyan kell a szépet tenni, hogyan kell elcsábítani egy lányt, nőt, hölgyet. A lányok is tudták, mi illik és mi nem. Volt egyfajta értékrend, amely, meghatározta a párkapcsolatot, abban a nő és a férfi szerepét, az udvarlás szabályait, de ami talán a legfontosabb számomra: a másik nem tiszteletét.

Nos, ez a tisztelet valahol az évtizedek során elveszett. S egyre inkább vesződni látszik. Talán a nők nagyobb öntudatra ébredésével, talán a férfiak gyengülő énképével függ össze, bár azt gondolom, az igazi okot én mégis inkább a társadalom erőteljes átrendezősében keresném. Az önállóság, a szingliség divatja, az alkalmazkodó képesség hiánya, az önteltség, önhittség, a bizonyítani akarás, a karrier… Mindkét féllel ez a baj.

Tudjátok, mégis az volt a jó időszak, amikor a férfiak mentek a nők után. Tették a szépet, virággal, csokival, meghívással, kedves szavakkal, néha szerenáddal, kellemes sétákkal, romantikus vacsorával, mert ez kell egy nőnek… Most mi van? Egy üzenet a FB-n, vagy egy sms, vagy egy viber... Sokan úgy gondolják, ennyi elég is. Nem, nem elég! Nem szabadna, hogy elég legyen! Ennyi lenne az igényünk? Nem hiszem! Hol van a női önérzet?!

A fiatalabb korosztálynak bizonyára „maradi” a felfogásom, a gondolkodásom erről a témáról. Én azt gondolom, hogy nem, hiszen én is ebben a világban élek, használom is a modern kommunikációs eszközöket, de csak egy bizonyos pontig... Az ölelést, a másik érintésének érzését nem pótolja sem a FB, sem a viber… Csak sajnálkozom a kihalófélben lévő értékek, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése miatt.

Egyenjogúság? Sok mindenben nagyon jó, illetve jó lenne, ha valóban az lenne. A párkapcsolatban talán érdemesebb megőrizni a hagyományos értékeket, hogy legyen mit becsülni, legyen mit átadni, és persze, legyen kinek átadni…