Kibucok

2014.07.22 20:43

Írhatnám kibbutz-nak is, hiszen így is használatos. Sokat hallottam róluk az utóbbi időben. Az első ilyen telepek létrejöttét 1910-re datálják, tehát manapság már valamivel több, mint száz éve működnek. Az alapításukról nagyon sok információ van a neten, így ezekkel én nem foglalkozom. Érdekes dolgokat lehet megtudni ezekből az írásokból, ámbátor mára már egészen más a helyzet.

A Negeven keresztülvezető út mellett elég sokat lehet látni belőlük. Amint elhagytuk a beduin telepeket, hosszú sivár szakasz következett. Néhol egy-egy buszmegálló a „sehonna” közepén. Mikor megkérdeztem, miért van ez itt, azt a választ kaptam, hogy valahol a dombok mögött van egy kibuc, ahonnan autóval szoktak kijönni az oda érkezőkért. Ja, a mobiltelefonok mindenütt működnek.

Minden kibucnak van külön neve, jókora földterülete, amelyet művelnek. A valamikori kommuna jellegű működést mára teljesen felváltotta az üzleti alapú működés. Míg a korábbi időkben az volt az elv, hogy a munkájáért senki nem kap pénzt, hanem a közösen megtermelt javak ellenértékéből azonos módon részesülnek, addig ez mára jelentősen átalakult. A kibucok egy részért privatizálták is. Egy kibucnak 60-70 család volt tagja, voltak házaik, közös helyiségeik, és zárt területeken laktak, ahová engedéllyel lehetett bemenni. A kibucok manapság is zárt területnek számítanak, és most is csak úgy lehet oda bemenni, ha meghívott valaki.

Szóval az út mellől látszanak a hatalmas pálmaligetek. Némelyik ananász-, a másik datolya liget. Az utóbbit könnyebb megismerni, a datolya fürtökben lóg a pálma tetején. Aztán, amikor már elég nagyra nőtt és érik, akkor fekete zsákokat húznak rá, hogy védjék a madaraktól. Érdekes látni, ahogyan egy-egy ilyen pálmaliget fejlődik: vannak a már termő fák, vannak nagyobbak, amelyek ugyan még nem teremnek, de már szépen növekednek, s vannak a friss telepítésű ligetek is. Komplett locsolórendszereket építenek ki, amelyekkel hajnalonta elárasztják a fák tövét. Más növényeket is termelnek, de azokat hálózott sátrakban. Ezek hasonlítanak a fóliasátorra, de itt nincs szükség a plusz hőmérsékletre, mert alapból 38-45 fok között van az átlaghőmérséklet, nyáron melegebb, július-augusztusban akár 50 fok is lehet nappal. A „téli hónapokban” pedig 25-30 fok az átlaghőmérséklet.  A sivatagban egy kicsit más a helyzet. Éjszaka sokkal jobban lehűl a levegő. Ez azért is érdekes, mert ilyen telepek nem csak az utak mentén vannak, hanem bent a sivatagban is. Persze, aszfaltút vezet mindenhová.

De térjünk vissza a fóliasátrakhoz – én már csak így nevezem őket. A legtöbb ilyen helyen távol-keleti vendégmunkások dolgoznak. Zöldségeket termelnek, amelyeket aztán a városokba szállítanak. Minőségi áru. Van olyan „gazdag” kibuc, amely saját márkanéven szállítja a termékeit, akár a zöldséget, akár a tejtermékeket.  Az egyik leghíresebb itt, Eilat környékén, a Yotvata, amely nem csupán egyszerűen egy kibuc, hanem egyfajta integrátori szerepet is betölt. (Ez amolyan szakmai szó lett, de így helyes). Ez azt jelenti, hogy a környező kibucokból oda szállítják a zöldségeket, gyümölcsöket, mert ott van egy nagy közös hűtőház, amit a kisebbek nem tudtak volna maguknak felépíteni. Másrészt ma már ezek a telepek állattenyésztéssel is foglalkoznak, így például Yotvatának jelentős szarvasmarha telepe és tejfeldolgozó üzeme is van. Én kifejezettem szeretem a yotvatai tejet és joghurtot. Akad itt is 1 százalékos zsírtartalmú készítmény, de legtöbben a 3 százalékosat fogyasztják. Azt mondják, a másik ihatatlan, ehetetlen.   

Az úton haladva, érdekes volt az egyik hosszan elkerített földdarab. Először csak néztem, nem láttam semmit ott. De akkor minek van elkerítve? Valami katonai dologra gondoltam… Majd néhány kilométer után vettem észre az itt-ott szedegető vagy éppen rohangászó struccokat. Bár csak keveset volt szerencsém látni, a területen több száz strucc él. Kell nekik a tér, nagy a mozgásigényük. A húsukért és a bőrükért tenyésztik őket. Belőlük lesz a struccbőr pénztárca – például.

A kibucok működését mostanság üzleti alapokra helyezték. Természetesen vannak ott lakók, akik résztulajdonosok, akár egy szövetkezetben, de már sok az alkalmazott, akik fizetésért dolgoznak. Reggel bemennek, este hazamennek, de akár lakást is bérelhetnek ott, aminek a lakbérét levonják a fizetésükből.

Nagyon sok külföldi szeretne még ma is egy-egy ilyen telepen dolgozni, hiszen kiváló hely arra, hogy megtanulják az egyébként nem könnyű nyelvet. Sőt vannak olyan helyek is, ahová a világ különböző pontjain élő zsidócsaládok gyermekeit fogadják néhány hónapra, félévre, évre, hogy megismerjék ezt a világot is.

Van egy ismerősöm, aki kibucban született, ott is nőtt fel, sőt sokáig ott is dolgozott. Ma amolyan ezermester féleként teszi a dolgát. Azt mondja, a kibucban meg kellett tanulni mindent, mert nem szaladtak azonnal mesteremberért. Pláne, ha az a telep valahol a sivatag mélyén volt. Az ott élő embereknek nem könnyű az életük ma sem, hiszen az egész munkájuk, életük arról szól, hogy újabb és újabb művelhető területekért kell megküzdeniük az őket körülvevő kőrengeteggel.