Van még mit tanulnom

2021.12.07 13:56

Télen születtem.  Legalább is az anyukám azt mondta, hogy csikorgó hideg volt akkor december elején. Igazából nem a Mikulásnak kellett volna kipottyantania a zsákjából, hanem a Jézuskának kellett volna a karácsonyfa alá csempésznie. No, ez nem így sikerült, de szerintem ez már nem is lényeges.

A lényeg az, hogy már egy jó ideje itt vagyok. Tapasztalom a létnek ezt az emberi formáját. Jó is van, rossz is van, könnyű is van, nehéz is van. És minden attól is függ – sőt, talán attól függ igazán –, hogy ki, hogyan éli meg a mindennapokat, mert ezek alapján ítéljük meg az életünket.

Amikor azt gondolod az életedről, hogy milyen nehéz, milyen sivár, milyen lehetetlen, akkor persze az is. A pillanatnyi érzések generálják benned ezeket a gondolatokat. Ettől persze még rosszabbul érzed magad és a vége az, hogy letargiába süllyedsz, sajnálod magad…

A másik, és szerintem, a sokkal jobb megoldás, ha kicsit kívülről szemlélve vizsgálod meg az adott helyzetet, állapotot. Dönthetsz másképpen, nem letargiásan, hanem amolyan „kimászósan”. Vagyis nem hagyod magad, és kimászol abból a lelki gödörből, amit magadnak ástál. Tudom, néha jó mély, és ilyenkor könnyű a kibicnek a száját jártatni, de hát valakinek csak meg kell mondani, hogy a saját hülyeséged miatt vagy padlón…

Az ember élete során számtalan esetben keveredik ilyen helyzetbe. Ugyan azt írtam, hogy nem készítek számvetést, mert 60 évesen még minek, de eszembe jutottak dolgok, amelyekről mindenképpen írni szeretnék…  

Úgy tervezzük, hogy egész életünkben csak jó dolgokat csinálunk, csak kellemes, vidám és szép dolgokat élünk meg, boldogok leszünk, mindig vidámak… Aztán, amikor beüt valami, ami nem az, amit elterveztünk, akkor kétségbeesetten próbálunk kitérni előle, elodázni, nem venni róla tudomást. Az élet viszont kikényszeríti, hogy odafigyelj, megélj valamit, amit nem nagyon akarsz.

Fiatalon eldöntöd, hogy mi a célod, és hogy soha nem térsz le az adott útról, egyenesen haladsz a kitűzött cél felé a vágyott eredményért. És addig mész töretlenül előre, amíg el nem éred. Aztán meglepődve tapasztalod, hogy bizony ez az út nem egyenes, sőt, tele van kanyarokkal, kitérőkkel, kacskaringókkal, emelkedőkkel, mélységekkel és persze zsákutcákkal.

Végigszaladva ezen a 60 éven… Volt benne minden, vidámság, boldogság, váratlan helyzet, nehézség, az életünket meghatározó boldog vagy szomorú történés és veszteség. Sokszor voltam felhőtlenül boldog, és sokszor voltam szomorú, lelki nyomoronc. Mégis az élet megtanított arra, hogy értékeljem mindazt, amit kaptam, mindazt, amit adtam, s mindazt, amim van. Hálás vagyok mindazokért, akik életük egy szakaszát megosztották velem, hálás vagyok mindazokért, aki most körülöttem vannak és hálás vagyok mindazért, amit eddig megéltem, mindenért, amit még megélhetek és mindenért, amire eddig megtanított az élet.

Van még mit tanulnom, de teszem ezt már több mint egy emberöltőnyi a bölcsességgel.

 

(fotó: Chuck Swindoll)