Álmodott. Édeset, kedveset, szívet melengetőt. Rég vágyott már egy ilyen pillanatra, de mostanában a gondolataiban folyvást csak az elmúlás, a fájdalom bukkant fel. Nem is kapott mást az élettől csak ezeket. Ezt érezte. Most viszont ott volt az, akit álmaiban korábban már annyiszor látott, aztán egyszer csak eltűnt, s most hosszú évek multán újra előkerült. Hosszú, hosszú évek… Időközben ugyanis Lennie Markovitsh azt hitte, megtalálta élete párját. Férjhez ment. Holtomiglan holtodiglanra számított, azonban az élet másképpen rendelkezett. Férje, alig tízévi házasság után beteg lett, s...

Rohadtul kezdődött a nap. Reggel korán már szakadt az eső. Mira kinézett az ablakon, kár volt, akár ágyban is maradhatott volna. Utálta az esőt, különösen a csontig hatoló, hideg, őszi esőt, a szürkeséget, a depressziót, amit ez okozott számára. Mennie kell, nincs mese, különben hetekig hallgathatja, hogy már megint nem volt képes meglátogatni a szüleit, és különben is, miatta szétesik a család. Hányszor hallotta már ezt, és hányszor volt elege belőle! Néha kifakadt, akkor megmondta a magáét, akkor csend volt egy hónapig, aztán kezdődött minden elölről. Most három napra megy haza. Hosszú...

  Szakadt az eső. Nyári zápor volt. Mimi nem is bánta már, mostanában nagy volt a szárazság, a virágai nagyon megsínylették a forróságot, pedig mindennap locsolta őket. Háza egy nagyobb tisztáson állt, a domb aljában. A ház mellett egy ligetes erdősáv kezdődött, amely aztán sűrű, bozótos erdőben folytatódott egészen a hegyoromig, ahol viszont már az óriás szirt és a felhő volt az úr. Mimi szerette ezt a helyet. Csaknem tíz kilométerre lakott a városkától, ahová mindennap bejárt. Füves boltja volt… Mindenki ismerte Mimit és a boltját is. A nagymamájától örökölte a kis üzletet, és az öreg...